A XII. században, Párizsban már a verspárokra szótagszám-egyenlőség, a metrikus struktúra helyett szabályos hangsúlyos ritmus és fejlett, mind művészibb rímjáték jellemző, önálló, az Allelujától független dallamokkal.
Ettől kezdve hagyományossá vált olyan szekvenciák komponálása, ame-lyeknek szövege költemény, dallama a himnuszokéhoz hasonló, egyszerű, szillabikus melódia. A szekvencia köl-tés a XIV. századig virágzott.
Dallamaik miatt gyorsan elterjed-tek, számuk megnőtt, helyenként több mint 100 szekvenciát is énekeltek az egyházi év folyamán. Lassanként a szekvenciák száma elérte az ötezret.
Szent V. Piusz pápa (1566-72) a számukat négyre csökkentette:
- húsvét (Victimæ paschali laudes
- pünkösd (Veni Sancte Spiritus
- Úrnapja (Lauda Sion Salvatorem)
- gyászmise (Dies iræ)
A Fájdalmas Anya (szeptember 15.) napi Stabat Mater 1727-ben került a misekönyvbe.
A magyarországon fellelhető 200 szekvenciából több mint 20 csak ma-gyar forrásokban található meg.
Húsvét szekvenciája:
Szerzője a X. századi Boldog Notker Balbulus bencés szerzetes. Párbeszédes elemi a közpékori misztériumjátékokat idézi.
A latin szekvencia magyar fordítása Babits Mihálytól:
Húsvét tiszta áldozatját a hívek áldva áldják.
Bárány megváltotta nyáját, és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját.
Élet itt a halállal megvítt csoda-csatával, a holt Élet-Vezér ma úr és él!
Mária, szentasszony, mondd, mit láttál útadon?
Az élő Krisztusnak sírját, s a Fölkentnek láttam glóriáját, angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat.
Feltámadt reményem, Krisztus, Galileába elétek indult.
Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas: ó, győztes Királyunk, légy irgalmas.
Benedek András