szombat, 21 november 2020 19:12

Plébániánk hirdetései - nov. 22.

Rate this item
(0 votes)

PLÉBÁNIÁNK PODCAST OLDALA:
Első adás Rómáról és Krisztus Király ünnepéről idekattintva

E HETI RENDÜNK

november 22, Krisztus Király vas.

országos karitász gyűjtés

  8:00   szentmise (Pongrácz út)

10:00   sztmise, ministráns-beölt (org)

17:30   gyóntatás

18:00   szentmise (orgonás)

 

november 23, hétfő

9:00   szentmise (orgonás)

 

november 24, kedd

november 25, szerda

  9:00   igeliturgia áldoztatással (olv)

 

november 26, csütörtök

17:30   gyóntatás

18:00   szentmise (orgonás)

18:30   szentségimádás, gyóntatás

 

november 27, péntek

  9:45   temetői temetés (énekes)

17:00   gyóntatás

18:00   szentmise (orgonás)

 

november 28, szombat

16:00   Házasságrendezés

17:00   keresztelő

17:30   gyóntatás

18:00   szentmise (orgonás)

 

november 29, Advent I. vas.

  8:00   szentmise (Pongrácz út)

10:00   szentmise (orgonás)

17:30   gyóntatás

18:00   szentmise (orgonás)

A héten a következő szentekről emlékezik meg az Anyaszentegyház

Hétfő: I. Szt Kelemen pápa és vér-tanú. A 3. pápa. 101-ben nyakára hor-gonyt kötve a tengerbe fullasztották.

Szintén hétfő: Szt Kolumbán apát. Ír szerzetes. Galliába költözve mo-nostorokat alapított. + 615.

Kedd: Dung-Lac Szt András és társai, 117 vértanú. A 17. sz-ban lettek a vietnami Egy-ház magvetői.

Szerda: Szt Katalin szűz és vértanú. Művelt alexandriai lány volt. Hitéért kerékbetörték majd lefejezték 305ben.

Szombat: Marchiai Szent Jakab áldozópap. Ferences szerzetes, Ha-zánkban is működött. +1476, Nápoly.

dr. Maróti Gábor:

A szentáldozás liturgikus cselek-ményének modellváltozati fejlődése

A szentáldozás az önmagát szeretetből feláldozó és feltámadó Üdvözítővel tör-ténő szentségi egyesülés, mely a szent-mise liturgikus keretében közösségben ünnepelt áldozati rítusban a személyes találkozás lehetőségét kínálja az arra vágyó hívő kereszténynek.

Az évezredek során folyamatos módosu-lásokon keresztül fejlődött, változott a szentáldozás liturgikus cselekménye. Az utolsó vacsora eseményének kinyilat-koztatott módon összefoglalt informá-ciója alapján tudjuk, hogy Jézus az apostolok kezében tette lehetővé az áldo-zati lakomában való részvételt, míg a 2. ezredben nagyrészt a nyelvre történő szentségkiszolgáltatási rítus volt jellemző.

Lelkiségi és vallásfilozófiai viták, két-ségek, aggodalmak merülnek fel a kéz-be kiszolgáltatott Oltáriszentség vételé-vel, a szentséget felvevő személy és az Eucharisztia méltóságával, a vétel mél-tatlanságának veszélyével kapcsolat-ban, ami azt eredményezheti, hogy a hívők elbizonytalanodnak és inkább azt választják, hogy nem vesznek részt a szentáldozásban; pedig az Egyház kétséget kizáróan tanítja, hogy az Oltá-riszentség vételének minden olyan módja, ami a szertartáskönyvekben előírt módon történik, egyenértékű.

Kevésbé ismert tény, hogy a kézbe áldo-zást nem a II. Vat. Zsinat engedélyezte, hanem később, 1968-ban bocsátották a kérdést véleményezésre és a világegy-ház püspökei ekkor még nemmel sza-vaztak; majd az 1973-ban kiadott Im-mensæ caritatis utasítás tette lehetővé a területileg illetékes püspöki karok számára az engedélyezést. A magyar püspökök csak 1986-ban fogadták el ezt a lehetőséget, azzal a feltétellel, hogy ebben az esetben is jelen van a ministráns a tálcával.

Az első sz.-ban általános szokás volt a kézbe áldozás, és a 9. sz.-ig nem volt jellemző a kovásztalan kenyér alkal-mazása sem. Jeruzsálemi Szent Cirill a beavató szentségek felvevőihez intézett katekézisében úgy fogalmazott, hogy „bal tenyered legyen jobb tenyered trón-ja, így fogadd az eljövendő Királyt”. Később több zsinat is szabályozta a kézbe áldozás módját. A 6. sz. végi Trullai Zsinat rendelkezése szerint „áldozáskor az egyik kezet a másik fölé kereszt alakban kell elhelyezni”. Litur-giatörténeti érdekesség, hogy a nők kézbe áldozását egy dominicale elne-vezésű kendő használatához kötötték. Több kora középkori szertartáskönyv-ben találunk olyan rendelkezést, hogy a kézbe áldozást közvetlenül egy kéz-mosás előzi meg és a szentség azonnali magához vételét a Toledói Zsinat (400) úgy szabályozta, hogy „aki kéri az Eu-charisztiát és nem veszi rögtön magá-hoz, szentségtörőnek kell tekinteni”. Aranyszájú Szent János az Efezusi le-vélhez írt elmélkedéseiben a szentáldo-zás vételének értékére a következő-képp figyelmeztet: „Most a kezedben csak rövid ideig tartod az Úr testét, de a lelkedben örökre megmarad”.

A nyelvre történő szentségkiszolgálta-tás elsődleges oka a tiszteleti félelem volt, ugyanis többen úgy gondolták, hogy méltatlanok az Oltáriszentség érintésé-re és általában erre a közvetlen kapcsolat-ra, ezért egyre több fórumon tiltani kezd-ték ezt az érintkezési formát. 839-ben már tartományi zsinati kijelentéssel ítélték el a kézbe áldozást, majd a Rou-eni Zsinat 878-ban határozattal tiltotta meg a világiak kézbe áldozását. Ezzel egyidejűleg kezdődött a kovásztalan kenyér alkalmazásának szokása arra hivatkozva, hogy a kenyérnél kevésbé morzsálódik az ostya. Ebben az idő-szakban indult az a folyamat, amely-ben radikálisan csökkent a szentáldo-zások száma és az emberi méltatlan-ságra való tekintettel sokan csak évente mertek szentáldozáshoz járulni.

A II. Vat. Zsinatot követő teológiai szem-léletmódváltásból kiinduló új egyházkép keretében a megváltás művének érték-rendjéből kilépő szentségi közösségre irányuló magatartás kedvező lelkiségi körülményt biztosít a szentáldozás és általában a szentségi üdvrenddel való gyakori érintkezés formáihoz. A kézbe történő szentáldozás lelki, természetfeletti értéke megegyezik az egyéb alkalma-zásalternatívákkal, az egyesülés minő-ségét a szentséggel találkozó személy felkészültsége és kegyelmi állapota határozza meg.

Read 1961 times Last modified on hétfő, 23 november 2020 17:49
Joomla Templates: from JoomlaShack