Plébániánk hirdetései - nov. 22.
PLÉBÁNIÁNK PODCAST OLDALA:
Első adás Rómáról és Krisztus Király ünnepéről idekattintva
E HETI RENDÜNK
november 22, Krisztus Király vas.
országos karitász gyűjtés
8:00 szentmise (Pongrácz út)
10:00 sztmise, ministráns-beölt (org)
17:30 gyóntatás
18:00 szentmise (orgonás)
november 23, hétfő
9:00 szentmise (orgonás)
november 24, kedd
november 25, szerda
9:00 igeliturgia áldoztatással (olv)
november 26, csütörtök
17:30 gyóntatás
18:00 szentmise (orgonás)
18:30 szentségimádás, gyóntatás
november 27, péntek
9:45 temetői temetés (énekes)
17:00 gyóntatás
18:00 szentmise (orgonás)
november 28, szombat
16:00 Házasságrendezés
17:00 keresztelő
17:30 gyóntatás
18:00 szentmise (orgonás)
november 29, Advent I. vas.
8:00 szentmise (Pongrácz út)
10:00 szentmise (orgonás)
17:30 gyóntatás
18:00 szentmise (orgonás)
A héten a következő szentekről emlékezik meg az Anyaszentegyház
Hétfő: I. Szt Kelemen pápa és vér-tanú. A 3. pápa. 101-ben nyakára hor-gonyt kötve a tengerbe fullasztották.
Szintén hétfő: Szt Kolumbán apát. Ír szerzetes. Galliába költözve mo-nostorokat alapított. + 615.
Kedd: Dung-Lac Szt András és társai, 117 vértanú. A 17. sz-ban lettek a vietnami Egy-ház magvetői.
Szerda: Szt Katalin szűz és vértanú. Művelt alexandriai lány volt. Hitéért kerékbetörték majd lefejezték 305ben.
Szombat: Marchiai Szent Jakab áldozópap. Ferences szerzetes, Ha-zánkban is működött. +1476, Nápoly.
dr. Maróti Gábor:
A szentáldozás liturgikus cselek-ményének modellváltozati fejlődése
A szentáldozás az önmagát szeretetből feláldozó és feltámadó Üdvözítővel tör-ténő szentségi egyesülés, mely a szent-mise liturgikus keretében közösségben ünnepelt áldozati rítusban a személyes találkozás lehetőségét kínálja az arra vágyó hívő kereszténynek.
Az évezredek során folyamatos módosu-lásokon keresztül fejlődött, változott a szentáldozás liturgikus cselekménye. Az utolsó vacsora eseményének kinyilat-koztatott módon összefoglalt informá-ciója alapján tudjuk, hogy Jézus az apostolok kezében tette lehetővé az áldo-zati lakomában való részvételt, míg a 2. ezredben nagyrészt a nyelvre történő szentségkiszolgáltatási rítus volt jellemző.
Lelkiségi és vallásfilozófiai viták, két-ségek, aggodalmak merülnek fel a kéz-be kiszolgáltatott Oltáriszentség vételé-vel, a szentséget felvevő személy és az Eucharisztia méltóságával, a vétel mél-tatlanságának veszélyével kapcsolat-ban, ami azt eredményezheti, hogy a hívők elbizonytalanodnak és inkább azt választják, hogy nem vesznek részt a szentáldozásban; pedig az Egyház kétséget kizáróan tanítja, hogy az Oltá-riszentség vételének minden olyan módja, ami a szertartáskönyvekben előírt módon történik, egyenértékű.
Kevésbé ismert tény, hogy a kézbe áldo-zást nem a II. Vat. Zsinat engedélyezte, hanem később, 1968-ban bocsátották a kérdést véleményezésre és a világegy-ház püspökei ekkor még nemmel sza-vaztak; majd az 1973-ban kiadott Im-mensæ caritatis utasítás tette lehetővé a területileg illetékes püspöki karok számára az engedélyezést. A magyar püspökök csak 1986-ban fogadták el ezt a lehetőséget, azzal a feltétellel, hogy ebben az esetben is jelen van a ministráns a tálcával.
Az első sz.-ban általános szokás volt a kézbe áldozás, és a 9. sz.-ig nem volt jellemző a kovásztalan kenyér alkal-mazása sem. Jeruzsálemi Szent Cirill a beavató szentségek felvevőihez intézett katekézisében úgy fogalmazott, hogy „bal tenyered legyen jobb tenyered trón-ja, így fogadd az eljövendő Királyt”. Később több zsinat is szabályozta a kézbe áldozás módját. A 6. sz. végi Trullai Zsinat rendelkezése szerint „áldozáskor az egyik kezet a másik fölé kereszt alakban kell elhelyezni”. Litur-giatörténeti érdekesség, hogy a nők kézbe áldozását egy dominicale elne-vezésű kendő használatához kötötték. Több kora középkori szertartáskönyv-ben találunk olyan rendelkezést, hogy a kézbe áldozást közvetlenül egy kéz-mosás előzi meg és a szentség azonnali magához vételét a Toledói Zsinat (400) úgy szabályozta, hogy „aki kéri az Eu-charisztiát és nem veszi rögtön magá-hoz, szentségtörőnek kell tekinteni”. Aranyszájú Szent János az Efezusi le-vélhez írt elmélkedéseiben a szentáldo-zás vételének értékére a következő-képp figyelmeztet: „Most a kezedben csak rövid ideig tartod az Úr testét, de a lelkedben örökre megmarad”.
A nyelvre történő szentségkiszolgálta-tás elsődleges oka a tiszteleti félelem volt, ugyanis többen úgy gondolták, hogy méltatlanok az Oltáriszentség érintésé-re és általában erre a közvetlen kapcsolat-ra, ezért egyre több fórumon tiltani kezd-ték ezt az érintkezési formát. 839-ben már tartományi zsinati kijelentéssel ítélték el a kézbe áldozást, majd a Rou-eni Zsinat 878-ban határozattal tiltotta meg a világiak kézbe áldozását. Ezzel egyidejűleg kezdődött a kovásztalan kenyér alkalmazásának szokása arra hivatkozva, hogy a kenyérnél kevésbé morzsálódik az ostya. Ebben az idő-szakban indult az a folyamat, amely-ben radikálisan csökkent a szentáldo-zások száma és az emberi méltatlan-ságra való tekintettel sokan csak évente mertek szentáldozáshoz járulni.
A II. Vat. Zsinatot követő teológiai szem-léletmódváltásból kiinduló új egyházkép keretében a megváltás művének érték-rendjéből kilépő szentségi közösségre irányuló magatartás kedvező lelkiségi körülményt biztosít a szentáldozás és általában a szentségi üdvrenddel való gyakori érintkezés formáihoz. A kézbe történő szentáldozás lelki, természetfeletti értéke megegyezik az egyéb alkalma-zásalternatívákkal, az egyesülés minő-ségét a szentséggel találkozó személy felkészültsége és kegyelmi állapota határozza meg.