Benczúr Gyula: Szent István Szűz Mária oltalmába ajánlja Magyarországot (Szent István-bazilika)

A magyar katolikus Mária tisztelet ezeréves sajátossága, hogy Királynőként, Pátrónaként, Nagyasszonyként tekint Krisztus Anyjára. A Magna Domina alakja nem ölt egyetlen kizárólagos ábrázolási formát, a leghitelesebben talán a nemzeti jellegzetességeket (pl. hagyományos népi ruházat, régi koronázási jelvények) „viselő” képek, szobrok jelenítik meg. A magyar hívőknek Máriához fűződő „családias” kapcsolata a kultusz története során a liturgiában, a népi jámborságban és számos teológiai munkában is megmutatkozott, ahogyan a néprajzban, az irodalomban és a művészetekben is. Szép és kifejező ünnep neveink (pl. Gyümölcsoltó Boldogasszony), az adventi rorate szentmisék máriás árnyalatai, Mária „Asszonyunknak" szólítása, mely az Üdvözlégy Mária imádságában is helyet kapott, és egyéb vallási hagyomány szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a magyarokat Mária tisztelő népnek tekinthessük.

E kultusz legfőbb erénye, hogy lényegében mindvégig Krisztus központú maradt. A magyar hívek leginkább édesanyaként jelenítik meg a Nagyasszonyt, nemritkán magyaros öltözékben, karján a Gyermekkel. A Nagyasszony mint Szűz említése teljesen megszokott a magyar népi szóhasználatban, sajátosan elterjedt megszólítása: Szűz Mária