Minden nap más és más néven hívjuk Őt: 

– Ó Bölcsesség, 

– Ó Adonáj, 

– Ó Jessze gyökere, 

– Ó Dávid kulcsa, 

– Ó Fényesség, 

– Ó Király, 

– Ó Emmanuel. 

Ezek a megszólítások mind a Szentírás mély rétegeiből származnak. Nem új gondolatokat hoznak, hanem összegyűjtik mindazt, amit Izrael évszázadokon át remélt: hogy Isten belép a történelembe, rendet teremt, világosságot gyújt, kapukat nyit meg, és közel jön az emberhez. 

Az Ó-antifónák különlegessége, hogy visszafelé olvasva a kezdőbetűik egy rejtett üzenetet alkotnak. A latin megszólítások kezdőbetűi (Emmanuel, Rex, Oriens, Clavis, Radix, Adonai, Sapientia) visszafelé ezt adják ki: 

ERO CRAS – „Holnap eljövök.” 

Ez a finom liturgikus „titok” is mutatja, mennyire tudatos és gazdag ez az imádságos hagyomány. 

Fontos látni: az Ó-antifónák nem csupán a karácsony előtti napokat „szépítik meg”. Inkább lassítanak, elmélyítenek, és segítenek abban, hogy ne csak a külső ünnepre, hanem a belső találkozásra készüljünk. Nem a sürgetés hangján szólnak, hanem a várakozás érett türelmével. 

Ma, amikor az advent könnyen elveszik a zajban és a rohanásban, az Ó-antifónák csendes ellen-pontot kínálnak. Arra tanítanak, hogy a Megváltót nem mi állítjuk elő, hanem várjuk, megszólítjuk, és helyet készítünk neki.