Egy elfeledett cecíliánus
A cecíliánus mozgalom célja az egyházzenei gyakorlat megtisztítása és felvirágoztatása. Dél-Olaszországban e reform első szószólója Eduardo Bottigliero (1864-1937) olasz pap, zeneszerző és orgonamű-vész volt. Nagy számú vokális és hangszeres kompozíciói között találunk világi és szakrális műveket is. A neves kiadó, a milánói Ricordi is jelentett meg műveiből.
A nápolyi szemináriumban tanult, 1890-ben szentelték pappá.
A szakrális zene reformjának hirdetője, mind zeneszerzői munkássága, mind szaklapokban megjelent írásai által.
Azon munkálkodott, hogy a liturgiából megszüntesse a profán zenei hatásokat, és a gregoriánus elvek szerinti zene kerüljön a helyére a múltba való visszatérés jegyeként.
Nápolyban fiúkórust alapított (1902), mely számára a követendő példát a Solesme-i apátság gregorián éneklését jeölte ki. 1907-ben a nápolyi bazilika orgonáját tervezte meg, majd felügyelte az építését. Porticiben, ahol élt, a plébánia archívumában őrzik kéziratait, kottáit.
Eduardo Bottigliero műveit - tapasztalataim szerint - hazánkban nem ismerik. Éppen ezért gondoltam megemlíteni, hogy Messa da Requiem-jét 2020. november 1.-én, a Kőbányai Szent László Templomban 18 órától a Schola Liturgica de Kőbánya (vez. Benedek András) énekli, orgonán közreműködik Kissné Baranyai Éva.
A mű tételei a szentmise megfelelő helyén szólalnak meg. Kivéve a Sequentia-t, mely most nem a Tractus-t követi, hanem a szentmisét: a szentmise után Halottak napja előeste lévén imádság lesz a meghaltakért, ott hangzik el a Sequentia. Benedek András