A héten egy szentről sem emlékezik meg az Anyaszentegyház.

Jertek hívek, a szent keresztútra…

A keresztútjárás kialakulásának története

A keresztútjárás elmélkedő imádság, mellyel a hívek felidézik és átel-mélkedik Jézus szenvedésének törté-netét. Végzéséhez hozzátartozik a mozgás: ez jobban segíti az átélést és azonosulást a szenvedő Jézussal. Kialakulásának története valós alapokon nyugszik, hiszen először Jézus járta végig; ez mind megtalálható a szent evangéliumokban, kivéve a 6. stációt (Veronika kendőt nyújt). A hagyomány szerint Jézus feltámadása után Szűz Mária és néhány tanítvány gyakran végigjárta ezt az utat, emlékezés képen. Mint ismeretes, Szent Ilona császárnő a IV. században nagy erőkkel kereste Jézus keresztjét. A Golgota hegyén ő építtette fel az első templomot, valamint néhány emléktáblát is felállíttatott a keresztút egyes helyein. A XV. századra már tizenkettőre nőtt a Jeruzsálemben található emléktáblák száma. Ezeket stációknak, azaz állomásoknak nevezték. Az oda zarándokolók ezen helyeken megálltak s kis szünetet tartván imádkoztak és elmélkedtek a felirat szerinti eseményekről. A középkorban nagyon sokan ellátogattak Jeruzsálembe, és végezték a keresztutat, főleg a ferencesek vezetésével. Ők ezt circulusnak, körjáratnak nevezték. Az ide látogatók révén került a keresztút Európába. Eleinte hét állomásra osztották el a keresztutat. A XVII. századra alakult ki a keresztút mai formája a maga 14 állomásával. Egy 1518-ban, Szentföldön kiadott imakönyvben már megfigyelhető a 14-es tagolás.

A keresztutak, kálváriák építésének virágkora – természetesen – a barokk kor volt. Szent Lénárd, római ferences szerzetes nevéhez például 572 keresztút felállítása társul. Ezek közül 42 Rómában található. Leghíresebb a Colosseumban felállított keresztút, mely szertartást VI. Pál óta nagypéntek este a pápa vezeti. A keresztútjárás tisztelete könnyen elterjedt a kereszténység körében, hiszen a legtöbb hívőnek nincs alkalma a Szentföldre látogatni, de a keresztút szemlélése segíti őket Jézus szenvedésének elmélkedésében. Minden templomban megtalálható egy keresztút, rendszerint festmény formájában. Szabadtéri keresztutakat is építenek, lehetőleg domboldalon. Ekkor egy-egy kis kápolna jelzi a különböző állomásokat, az utolsó állomásnál gyakran felállított kereszt található.

Az Anyaszentegyház teljes búcsút engedélyez azoknak, akik a keresztutat a kegyelem állapotában áhítattal végzik.

Érdekességként álljon itt három a XII. Kelemen pápa keresztutakról és ájtatosságokról 1731-ben kiadott rendeleteiből:

• nem kell minden stációnál 6 Miatyánkot és 6 Üdvözlégyet elmondani, hanem rövid elmélkedés után a bűnbánat fölindítása mellett elegendő egy-egy;
• ha a templomban zsolozsma vagy szentmise van, ne végezzenek kereszt-úti ájtatosságot;
• ne hirdessék ki és ne írják ki sem a kápolnákban, sem a stációkra a nyerhető búcsúkat, hanem csak szóban közöljék, hogy aki részt vesz a keresztúti ájtatosságon, a pápa engedélye alapján ugyanazokat a búcsúkat nyerheti el, mint azok, akik Jeruzsálemben járják végig a keresztút állomásait.

Angolul értő híveinknek ajánljuk Robert Barron Püspök Úr keresztúti elmélkedéseit, amelyet az oldal alján tudnak megnyitni.